•Megint másnap•

 Arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtón.

 -Hm.Gyere.-kiabáltam álomsan.De csak kopogtak tovább.-Gyere!-orditottam, se ez se használt.-Jaj!Ki az a szerencsétlen aki nem tud bejönni?-mormoltam magamban, majd mentem, hogy beengedjem a szerencsétlenemet xP.De ahogy kinyitottam az ajtót valaki felkapott.

 -Á!Tom!Mit csinálsz?-sikitottam ilyedtemben.xP

 -Örülök.-mosolygott.-És neked is jó reggelt.

 -Minek örülsz ennyire?-kiványcsiskodtam majd letett a földre.-Hm?

 -Annak, hogy ittmaradsz!-monsta boldogan, de én lefagytam.

 -Hogy mit csinálok?-komolyodtam el hirtelen.Túl hihetetlen volt.

 -Itt maradsz!Érted?Itt maradsz!-újjongott tovább, de én még mindig nem tudtam elhinni.-Mi...mi a baj?-ilyedt meg Tom a komoly arcomat látva.

 -Csak...csak le kell üljek...-majd le is ültem.

 -Jól vagy?-aggodalmaskodott Tom. -Biztos nincs semmi baj?-és szegénykém egyre jobban megijedt.

 -Jaj nincs semmi baj, csak...csak ez olyan...hihetetlen.-és még mindig qva komolyan ültem az ágyamon.

 -Pedig apud mondta.-súgta a fülembe Tom.

 -Mi?Akkor...akkor itt maradok?-néztem Tomra csillogo szemekkel.

 -Igen.-válaszolt tömören, de ennek az egy szónak annyira örültem, mint ezelött soha.

 -Te jó Isten!-mosolyogtam könnyes szemekkel, majd nekiestem Tomnak.Megcsókoltam, majd ajkaink el sem akartak válni egymástól.Csak csókolóztunk,majd egyszercsak lassan hátradőjtött az ágyon.Nem zavart, most csak azt akartam, hogy vele legyek.Csak vele.

 Lassan leértem az ágyra, majd éreztem, ahogy Tom keze becsúszik a felsőm alá.Más helyzetben leállitottam volna, de most nem.A keze egyre feljebb csúszott, majd levette a felsőmet.Folytatta volna a nadrágommal, de hirtelen valaki kopogni kezdett az ajtón.

 -Ann!-hallottam apa hangját az ajtón túlról.Tom felkapta a fejét, majd "leszállt rólam".Gyorsan felkaptam a felsőmet, majd kikiáltottam apunak, hogy bejöhet.

 -Annelise...-dugta be apu a fejét az ajtón.-azt akartam, hogy....öhm..zavarok?-kérdezte apu, miután maglátta, hogy milyen elszalasztott állapotban vagyok.

 -Nem.-jött az egyhangú válasz mindkettőnktől.

 -Ok...-majd apu elkezdett eltűnni az ajtó mögött.

 -De mit is akartál?-kiáltottam utána.

 -Á, semmit!-majd lassan kihátrált.-Csak következőbe zárjátok be az ajtót...-hallatszott egy halk suttogás, mire mosolyogva egymásra néztünk Tommal, majd megjelent az arcán egy kaján vigyor.Csend lett, majd hirtelen...

 -Édesem!-kezdett kiabálni apu.-Öltözz!Elmegyünk...-majd újra csend.Egy ideig csak hallgatóztunk Tommal, majd egyszercsak kopogni kezdtek az ajtón.(megint)

 -Kicsim...-nyitott be anyu-apáddal elmegyünk...öhm...elmegyünk valamerre.Ok?Az ajtót bezárom és úgy 3 körül jövünk.

 -Most hány óra?-én vigyorogva,mert tényleg nem tudtam, hogy hány óra. xD

 -Tiz perc múlva 12.-anyu unottan.

 -Ok.-majd anyu elindult kifelé.-De hova mentek?-tipikus én xP.

 -Nem mindegy az neked?A lényeg, hogy nem leszünk itt hangsúlyozott anyu.Ezt szerettem anyuban :megértett.Pedig még csak ebben az évben töltöttem a 18-at, még nem is vagyok 18, szoval azt is mondhatta volna, hogy: Tom menj el!, de nem, hanem inkább ők mentek el, hogy ne zavarjanak.xP

 Anyu kiment, majd kb 5 perc múlva hallottuk, hogy csukódik az ajtó és csattan a zár.Eltelt 1-2 másodperc, majd Tom arcán újból felvillant az a kaján vigyor.Kicsit megijedtem, de ez hamar elmúlt.

 Ott ült mellettem az ágyon.Hirtelen "rám vetette magát", gyorsan lefektetett az ágyra, a két karom a két kezével "lefogta", majd a nyakamat kezdte el puszilgatni.A többi meg csak történt magától :P

 Később....

 Az ágyamon feküdtünk, Tom a hátán én meg a fejemet a mellkhasára fektettem.Csend volt, kelemes csend.

 -Kérdezhetek valamit?-szólalt meg kicsit félve Tom.

 -Hallgatlak.

 -Öhm...elég kényes kérdés...és hát...-dadogott Tom.

 -Bökd már ki!-"szóltam rá" :P

 -Én vagyok az első?-kérdezte reménykedve.

 -Milyen értelemben?-és felültem.

 -Hát...én vettem el a szüzessegeted?-és még izgatottabb lett.

 -Hm-mosolyodtam el, mire egy csöppet elkenődött,gondolván,hogy a válasz nem.(milyen hülye szó: gondolván xD de másképp nem tudtam kifejezni magam xP).De egy kis csend után...-Igen.-és egy kicsit elpirultam.

 -Komoly?-lepődött meg hirtelen Tom és felült velem szemben.

 -Igen.

 -Most ugye nem csak azért mondod...

 -Nem.-vágtam közbe.- Komolyan mondtam.-mosolyodtam el, majd lesmároltam.

 -Él sem tudod képzeli, hogy mennyire boldog vagyok.-mosolyodott el a smacc után Tom és szorosan megölelt.

  A szép pillanatot a telóm csörgése zavarta meg.Megnéztem a ki az.Lexy volt.

 -Halo.-szóltam bele.

 -Szia Ann.-hallottam Lexy szomorú hangját.És azt is tudtam, hogy miért ilyen szomorú: mert ő még nem tudja, hogy nem költözöm el.

 -Szia.-válaszoltam.

 -Öhm...zavarlak?Remélem nem.-Tomra néztem, majd...

 -Ööö...nem.Dehogy.Miért hivtál?

 -Arra gondoltam, hogy összeülhetnénk beszélgetni még egyszer utoljára.Ha nem baj...-és hallottan, hogy egyre szomorúbb.

 -Igen.Persze.Semmi baj.-majd megbeszéltük, hogy hol és mikor talizunk.-Akkor szia.-majd letettem.

 -Ki volt?-kiváncsiskodott Tom.

 -Lexy.Megbeszéltük, hogy talizunk még mielött elköltözöm.Mert ők még nem tudják, hogy nem költözünk el.-majd sóhajtottam egyet boldogan.-Még én sem hiszem el, hogy nem költözülnk Szlovákiába.-dőltem hátra az ágyban boldogan.

 -Dehát elköltöztök.-szólalt meg Tom, mire lefagyott a mosoly a száról, és hirtelen felültem.Azt hittem Tom hazudott, csak hogy lefekühessen velem....

 rég nem irtam...tudom...de most van rész :P...kövi megint nemtom h mikr lesz de majd igyekszem :) ...puszika:*...ja és remélem tetszik a rész :D