•3 hónap múlva•

 Tommal még mindig eggyütt vagyok és Strifyékkel sem szakadt meg a kapcsolatom.A suli is elkezdődött és hát az amnéziám miatt elég kemény.

 -Jaj végre vége!-jöttem ki a suli kapuján nyomomban itával és Lexyvel.

 -Ne örülj túlságosan, mert ez még csak a hét vége.A suliból még van elég.-nevetett Leya.

 -Na igen...kegyetlen az élet..-állapitotta meg Zita :P

 -Jaj ne is mond...-sóhajtottam, majd elindúltunk hazafele.

 •Otthon•

 -Megjöttem!-kiáltottam be a konyhába, majd bementem a nappaliba ahol aput és anyut találtam a kanapén.

 "Na s én itt kiabálok össze-vissza..."-gondoltam magamban.

 -Kicsim...ülj le kérlek...-anyu gondterhelten.

 -Mi a baj?-vettem le ilyedten a táskámat a földre.

 -Figyelj drágám-kezdte apu-Megtalálták nagyi végrendeletét.Tudod nagymamád 15 évvel ezelött hunyt el.

 -Tudom...-én

 -És most megtalálták a jól elrejtett végrendeletet.-folytatta apu-Az állt benne, hogy ránk hagyja a házát , a teleket , a testvéremre pedig a pénzt.

 -És?-én kiváncsian, de még mindig kicsit idegesen.

 -A ház nagyon értékes, nem adhatjuk el és találtam a közelben egy állást is.

 -Szóval?-én

 -Szóval...elköltözünk.Kimegyünk Szlovákiába.-ezektől a szavaktól ledermedtem.

 -Hogy...mi?Nem.Ez nem lehet igaz....Ugye csak vicceltek?Mondjátok, hogy csak vicc!

 -Sajnálom kicsim.Ez...ez nem vicc.-anya szomorúan.Elkezdtem sirni,majd felálltam és elfutottam.Ki az ajtón, végig az utcákon.Tomhoz futottam.Már annyiszor jártam náluk, hogy kopogás nélkül bemehettem.Szóval bementem, egyenesen fel, Tomhoz.

 -Tom!-kiáltottam, majd odafutottam és szorosan átöleltem.

 -Na...Sssht...Mi a baj?Na, ne sirj.Mi a baj?-nyugtatott kissebb-nagyobb sikerekkel.Kicsit lenyugodtam, majd-Na.Jól vagy?-simogatta a buksimat Tom-Mi a baj?-kis szünet után a könnyeimmel küzködve válaszoltam.

 -El...el...el fogunk...költözni...-nyögtem ki, majd újból patakként kezdett folyni a könnyem.

 -Mi??Nem... ez nem lehet igaz!Mond, hogy nem igaz!-Tom ilyedten.

 Egy óra múlva lenyugodtam.A kanapén ültünk Tommal.Átkaroltam és a vállára  fektettem a fejem.Lassan elmondtam, miért költözünk és hogy hova.

 -Most mi lesz?-Törte meg a csendet Tom.

 -Nem tudom...nem tudom...-suttogtam, majd egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

 •Másnap•

 Nem aludtam semmit éjszaka.Egy percet sem.Csak arra tudtam gondolni, hogy vége.Vége mindennek.Itt kell hagyjak mindent és mindenkit.Mindenkit...és ebben a mindenkibe életem szerelme is beletartozott.Ez fájt a legjobban.Meg az, hogy a barátaimtól is meg kell váljak.Rengeteg olyan személyt kell itthaggyak akiket a világon a legjobban szerettem.Tom, Lexy, Zita és az egész CB.

 El sem akartam hinni, hogy a szüleim ezt teszik velem.Kivisznek Szlovákiába egy kibaszott örökség miatt.Csak mert a nagyanyám pénzes volt.Mi az, hogy túl értékes a ház és nem lehet eladni?!Hihetehlen!

 -Kicsim-nyitott be félve anyu a szobámba.

 -Hm?-én durcásan, hátlag az ágyon.

 -Öhm...lejössz reggelizni?-mire én csak hátat forditottam neki, amiből megértette, hogy nem!-Rendben...-sóhajtott anyu, majd becsukta az ajtót és lement enni.Újból gondolkodni kezdtem.Mi lesz ezután?De gondolkodás közbe, az éjjeli nem alvás miat elaludtam.

 •Anyuéknál•

 -Jaj.Nehezen fogja kiheverni...-siránkozozz anyu, közben leült az asztalhoz.

 Apa egyet sóhajtott, majd...

 -Jaj.Én maradnék, de nem adhatom el anyám házát.

 -Házát?Höh...Az inkább kastély mint ház.-szólt közbe anyu, majd folytatták tovább a beszélgetést, mikor hirtelen valaki kettőt koppantott az ajtón, majd kicsapódott az ajtó és a látogató, az ajtót maga után becsukva beviharzott a konyhába.

 -Miért?-szólalt meg a látogató, kissé dühös hangon.

 -Neked is jó reggelt,Tom-nézett fel higgadtan az újságból apa.

 -Miért?-ismételte Tom.

 -Mit miéer?-anyu értetlenül

 -Miért költöznek el?

 -Azt hittem a lányom már elmondta.-apa

 -Elmondani elmondta, de nem tudom megérteni!-tom idegesen.

 -Fiam, ülj le!-utasitotta apa, mire Tom unottan leült (xP) és apa higgadtan elmagyarázta neki, hogy mi a helyzet.-Na mostmár meg tudod érteni?-felyezte be apa a mondókáját.

 -Igen..-Sóhajtott Tom.-De...nem lehetne valahogy megoldani, hogy Ann mégis itt maradjon?-reménykedett.

 -Felnőtt felügyelet nélkül nem hagyom itt!-apu határozottan, lehet hogy túl határozottan xP

 -Értem...-sóhalytott szomorúan Tom, mert apummal még ő sem akart veszekedni xD.De...-És mi lenne, ha... 

nagyobb képért KATT

Tudom,tudom rég nem irtam ,de őszintén nem volt kedvem...de most lett és itt a rész :)..de hamarosan vége lesz a sztorinak xS...sorry de ezt mar nincs kedvem folytatni...talán majd 1x lesz s akkor folytatom...na mind1...puszika :*