Úgy éreztem valami megváltozott,de nem tudtam mi.Kinéztem az ablakon és be volt borulva.Lementem a konyhába,ettem, majd úgy döntöttem elmegyek sétálni.

  Séta közben elmentem egy studió elött.Az ablak nyitva volt,igy be lehetett látni.Az ablakban egy srác állt és hallgatta mig valaki valamit magyarázott neki.Kb.170 cm magas volt,sovány de nem túlságosan,kb mint az ikrek,Tom és Bill),barna és fehér vagyis szőke haja volt.Egyszercsak rám nézett és elmosolyodott.Nem tudtam miért de nem is igazán érdekelt igy tovább mentem.

  Bekapcsoltam az MP3-am és úgy mentem tovább.Bementem a parkba.Szerettem itt sétálni, a fák között úgy éreztem magam, mintha az erdőben lennék, szabadnak éreztem magam.

  Elkezdett essni, ezért feltettem a felsőm csukjáját de még nem mentem haza.Szeretek esőben sétálni, érezni, ahogy az esőcseppek az arcomra esnek.Csend volt, csak az eső kopogását lehetett hallani, néha pedig a szél süvitését a fák között.

  Már majdnem kiértem a parkból, mikor valamivel távolabb, a hátamnál meghallottam egy ismeretlen hangot, amint a nevemet kiáltja.Úgy tettem mintha meg sem hallottam volna, majd mikor a park bejáratához értem, elbújtam egy fa mögé, de úgy, hogy olyan legyen mintha már kimentem volna a parkból.Megálltam a fa mögött, és vártam, hogy az ismeretlen elérjen a bejáratig, majd mikor odaért..."Hát ez meg honnan tudja a nevemet?"gondoltam magamban.Az ismeretlem a studió  ablakában álló srác volt, aki rám mosolygott.

 Megvártam, mig elmegy, majd én is hazaindultam.Út közben gondolkodtam.Ki ez a srác?Olyan ismerős, de nem tudom ki az, nem ismerem.És honnan tudja a nevemet?Nem tudtam amgyarázatot adni.

 Haza értem, de még mindig nem hagytak nyugodni ezek a kérdések.

  -Hazajöttem!-kiabáltam be.

 -Rendben!Mindjárt kész az ebéd.-hallottam anyu hangját a konyhából.

  Felmentem a szobámba, ledőltem az ágyra és gondolkodtam.Ránéztem az órára:13:40, majd felültem és a szobámat kezdtem el nézni.Valami megváltozott.De mi?A szobám, a lakás, a park, a város mind ugyanaz.Mi változott?

 -Ann!Kész az ebéd!-törte meg anyu a szobámban lévő csendet.

 -Jövök- majd lementem a konyhába.

 Ebéd után sem hagyott nyugodni a dolog.Először is miért nézett olyan szemekkel és miert mosolygott úgy rám?Ez a két dolog volt ami leginkább zavart.Az, hogy honnan tudja a nevemet, az nem igazán érdekelt, hiszen a suliban is hallhatta, habár már 2 hete nincs suli.De ez a két dolog...Valójában az idegesitett a legjobban, hogy nem tudtam kiverni a fejemből azt a srácot.

 Unalmasan telt el az a nap, nem történt ezek után semmi.Tommal sem találkoztam mert tegnap este elmentek valamerre és csak holnap reggel jönnek haza.

  Másnap reggel még mindig úgy éreztem, valami nincs rendben.Újból elmentem a parkba gondolkodni, hátha rájövök mi nem a régi.

  Egy ideje már sétáltam, mikor hirtelen valaki hátulról, a derekamnál átölelt és adott egy puszit a nyakamra.Megijedtem, de néhány másodperc múlva rájöttem, hogy csak Tom lehet, igy megfordultam.De...

 -Te?!-én halálsápadtra válva az ijedtségtől és kibújtam az ölelőm karjai közül mert az bizony nem Tom volt.

 -Ann!Mi bajod?-szólalt meg a srác, aki ugyanaz volt, akit tegnap láttam, aki rám mosolygott.

 -Honnan tudod a nevem?És ki  vagy?-én, mire a srác csak értetlenül nézett.

 -Ann, jól vagy?-fogta meg a kezeimet a fiu, mire én kihúztam azokat az övéi közül(nem valami jó megfogalmazás de remélem megértitek)

 -Nem, nem vagyok jól, mert nem tudom, hogy ki vagy, honnan tudod a nevem és miért csinálod ezt-kiabáltam idegesen.

 -Mit?Mit csinálok?

 -A tegnap utánam jöttél, most meg ölelgetsz és puszilgatsz.-én még mindig idegesen.

 -Na de...-de nem engedtem, hogy befejezze.

 -Nem tudom miért csinálod, de hagyd abba!

 -Ann!!!-kiáltott rám, mire megijedtem és elhallgattam-Figyelj ide.Nem tudom, hogy most mibajod velem, de az rosszul esik, az fáj hogy azt mondod nem is ismersz.Lehet, hogy haragszol rám valamiért, de mégse kéne ilyet mondanod-a srác lehajtott fejjel.

 -Öhm...bocs a kiabálásért, de...én tényleg nem tudom ki vagy...-én, miután lenyugodtam.

 -Ezt most komolyan mondod?-a srác meglepődve.

 -Aham-bólintottam, mire a srác csak nézett.

 -Na jó...itt valami nincs rendben...-a srác 1-2 merc múlva.

 -Tudom...de nem tudom, hogy mi.

 -Gyere, menjünk hozzátok.Beszélni akarok anyuddal.

 -Mi???

 -Nyugi.Ismerem anyudat-mosolygott majd elindult.Én is utána mentem de nem értettem semmit.

 Hazaértünk és bementünk a házba(logikus XD)

 -Sziasztok-anyu

 -Te ismered?-én

 -Persze.-nézett furcsán anyu.Én azután meg se szólaltam.

 -Mi történt?-srác

 -Hogy érted?-anyu

 -Hát...azt mondta nem tudja ki vagyok...

 -Ááá...értem.Emlékszel, hogy a mult héten leesett a lepcsőn?

 -Persze.-"Hát én nem..." gondoltam magamban.

 -Az orvos azt mondta, lehet, hogy egy ideig amnéziában fog szenvedni...

 -Óóó...és meddig fog tartani?

 -Azt nem lehet tudni.-majd mindketten rám néztek.

 -Mivan?-én

 -Semmi-anyu+srác

 -Figyelj kicsim-anyu-lehet,hogy nem fogod elhinni de ő a barátod-mutatott a srácra...

  Azt hogy mi volt a reakcióm azt a köviből :)...megint le lehet cseszni...rövid lett -_-`...tudom...sorry...de nemtok hosszabbat irni :(...azzem csak ilyen hosszak lesznek...még1x sorry...véleményeteket ide :)...puszika :*...ja és lehet hogy ezzel a storival áttérek másfelé szal nem lesz benne TH de ezt majd meglátom :)...véleményeteket az ötletemről ide kérném :P...pux :*