....Nem akartam senkit látni, csak gondolkodni.

 Már egy ideje sétálhattam,mikor hallottam, hogy valaki, igaz, hogy távolról, de jött velem szemben.Nem igazán érdekelt,ezért nem néztem fel.De egyszercsak úgy éreztem fel kell néznem, ezért  megálltam és felnéztem.Velem egyidőben megállt a közeledő személy is.Ránéztem,de ő csak 1-2 másodperc múlva nézett rám.

 Tom volt az.Rán nézett és láttam a szemeiben a szomorúságot.Nem akartam elhinni, hogy tényleg szomorú.Valahogy úgy éreztem, hogy ő is ugyanezt látja az én szemeimben.

 Mintha egy belső hang utasitott volna, léptem egyet előre, a többi lépés pedig csak jött utána.Tom is elindult.Lassan közeledtünk egymáshoz.

 Mikor már csak egy lépés választott el minket egymástól mindketten megállunk.Tom mélyen a szemembe nézett, majd lassan közeledett hozzám.Lehunytam a szemem és Tom lágyan megcsókolt.Úgy éreztem pillangók repkednek a gyomromban. :X

 A csók után újból mélyen a szemembe nézett, de egykünk sem szólt egy szót sem.Elkezdtem könnyezni, ami egy kicsit meglepte Tomot.Hirtelen ötlettől vezérelve szorosan átöleltem, ami még jobban meglepte, 1-2 másodperc múlva ő is szorosn átölelt.Akkor úgy éreztem, azt akarom, örökké tartson ez a pillanat.Egy hét szomorkodés után, akkor újból tudtam mosolyogni.

 Tom elengedett és én is őt.A könnyeim még mindig folytak.Tom letörölte ezekez az öröm-könnyeket, majd megfogta a kezemet és...

 -Gyere-és elindult.

 -Hová megyünk?-én

 -Haza-mosolygott.Megálltam, és...

 -Várj!Ugye nem akarsz...

 -Nem akarlak lefektetni-szólt közbe-Nyugi.Mondtam, hogy te nem csak azért kellesz-majd megsimogatta az arcomat és adott egy puszit a számra.

 -Akkor?Miért megyünk hozzátok?

 -Be akaréak mutatni a többieknek.-mosolygott, majd tovább indult.Kicsit későre fogtam fel, de akkor sem igazán értettem, hogy miért akar ilyen hamar bemutatni a szüleinek.De akkor bárhová velementem volna.

 •Toméknál•

 -Megjöttem!-kiabálta Tom. A család többi tagja, Bill kivételével a nappaliban ült.Bill a szobájában kuksolt.Tom mosolyogva bement a nappaliba.

 -Szervusz kicsim-nézett rá Simone.-Kisfiam,te mosolyogsz?Jaj de jó-ölelte át Tomot édesanyja.

 -Öhm...igen.-Tom, majd behúzott a nappaliba.-Ana,ő Ann.-mosolygott továbbra is Tom.

 -Ó.Hát akkor miattad volt olyan bánatos a fiam egy hétig?Megértem.Tényleg szép vagy(XD ego 4 ever XD)-Simone.

 -Anya!-nézett rá mérgesen Tom.

 -Hopsz.Bocs.Simone vagyok.-nyújtotta a kezét.

 -Öhm...csókolom-fogtam kezet vele.

 -És nem csókolom, hanem szia.

 -Öhm..ok.Akkor szia.

 -Szervusz.-állt fel a kanapéról Gordon.-Gordon vagyok, az ikrek nevelőapja.-nyújtotta a kezét.

 -Csókolom-én, de...

 -Nem csókolom, hanem szia-Gordon

 -Ok.Akkor szia.

 -Te csak tartsd meg a csókjaidat Tomnak-viccelődött Simone, mire Tom kicsit elvörösödött. XD

 -Öhm...Bill hol van?-Tom.

 -Fenn-Simone

 -Kössz.-Tom, majd megfogta a kezem és felráncigált az emeletre(nemtom emeletes-e a házuk, de most az lesz :P)

 •Kopp-kopp•(Tom kopog Bil ajtaján)

 -Gyere-hallottuk Bill hangját.Tom benyitott és behúzott a szobába.Bill háttal ült, valamit irt,gondolom egy új számot.-Mond-fordult meg, de akkor, mintha lefagyott volna, tátott szájjal maradt.

 -Na.Csukd be a szád, mert berepül a légy!-gúnyolódott Tom.

 -Öhm...-csukta be a száját Bill-Csak...csak meglepődtem.

 -Látom-nevetett Tom, majd rá nézett.

 -És..öhm...mióta vagytok együtt?-Bill

 -Hát...öhm...-nézett az órára Tom- 15-20 perce-nevetett.

 -Na igen- forgattam mosolyogva a szemem.

 -Naaa.Ne rontsd el a kedvem-mosolygott Tom, majd megcsókolt.-Elmegyünk valahova?-Tom kis pimasz mosollyal.

 -Na.Ne siess.-én kicsit meghökkenve.

 -Ok...-savanyodott el Tom.

 -Jaj.Ne csináld már!Csak kell egy kis idő-nyafogtam (XP)

 -Ok-sóhajtott Tom-De igérd meg, hogy csak kis idő kell.Nem túl sok-vigyorgott.

 -Majd meglátjuk-én.

 -Öhm...zavarhatok?-Bill

 -Hm?Persze-én

 -Ne haragudjatok, de milyen lenne, ha Tom szobájában romantikáznátok?-Bill

 -Öhm...bocs a zavarásért.Máris megyünk.-majd átmentünk Tom szobájába

 Aznap csak este volt egy kis valami(micsoda fogalmazás XD)

 -Hazajöttem-kiabáltam be a konyhába anyunak, mikor hazaértem XD

 -Szervusz kicsim!Jó téged mosolyogni látni.-anyu-Mi történt?

 -Összejöttem életem szerelmével-sohalytottam mosolyogva.

 -Óóó.És ki a szerencsétlen?-anyu gúnyosan, közben bementünk a nappaloba.

 -Kössz a bókot.-én, mire anyu csak vigyorogva megvonta a vállát.

 -De komolyan na.Ki az?

 -Tom-és levágódtam a kanapéra.

 -Az a raszta srác aki itt járt?

 -Igen.

 -Értem.

 -Valami baj van?-én kicsit meglepődve.

 -Jaj dehogyis-mosolygott anyu.

 -Akkor jó-majd felmentem a szobámba és lefeküdtem.(Majd elaludtam :P)

na hát ez...xar lett...az eleje nekem nagyon teccik( XD ego XD)...de tovább olyan hülyeség lett :((...véleményeket ide kérek :)...és minél többet!!!...pusz:*

ezt a kepet az elejéhez akartam tenni, de ide teszem:) (lassabban kéne menjen :( de sajna igy megy :( de ha valakinek van kedve lementeni akkor ha lementitek akkor a gépen normális ütemben megy :) )